15. fejezet

Döbbenetes, amikor olyan emberek fognak össze, akik addig ellenségként tekintettek egymásra. Teljességgel tisztában vagyok azzal, hogy mit sem változtat a tényen az egész, ugyanúgy meg fog halni huszonhárom gyerek, ez ellen nem tudunk tenni. Két héten belül Aspen fejére teszik a koronát. Levezényelnek minket a lelátóról, de még sikerül megpillantanom, ahogyan felünk szemben a pavilonban Seneca és Senatus Crane ördögien egymásra mosolyognak.
*
- És ne feledd, próbálj vizet szerezni. Keressétek meg egymást Gale-lel és Primmel! Ha lehet, maradj ki a szarunál folytatott harcból, jó? - kérem ezredszer is az öcsémet. Vissza se merek gondolni az utóbbi éjszakámra, ahol csak forgolódtam, és az Aspenre váró borzalmakra gondoltam. Két óra múlva indul a légpárnás. Folyamatosan átbeszéljük, ami kimaradhatott a kiképzés folyamán, és találok még egy-két hiányosságot.
A nappaliban ülünk, és próbáljuk magunkba szívni a normális világ utolsó darabkáit, mert legyen így, vagy úgy, sohasem lesz ilyen soha többé semmi.
Az ajtó, ami a szintünkre vezet, kinyílik, és belép rajta két férfi. Jól ismerem már az egyiket, Antonius kapitány az, aki nemrégiben ide-oda kísérgetett. A másikat még nem láttam. Nem szólnak semmit, csak lefognak, és vonszolni kezdenek. Kiabálok, ahogyan a torkomon kifér, rúgok, csípek, de nem engednek a szorításukon. A nagy robajra Amira lép ki a szobájából, és rárivall a férfiakra.
- Mit képzelnek magukról? Mit akarnak? - legyezőjével vádlón feléjük bök.
- Parancsot teljesítünk - feleli Antonius kapitány.
- Snow elnök parancsát - egészíti ki az ismeretlen. Amira egy percre megtántorodik, de aztán előre veti magát, hegyes körmeivel fel akarja szántani az engem tartó Antonius kapitány arcát. Az Aspent fogó ismeretlen férfi egyik kezével elengedi az öcsémet, aki már rég feladta a próbálkozást, hogy kiszabaduljon. Másik kezével ellöki Antonius kapitánytól a kísérőmet. Amira azonban továbbra is küzd értünk.
Egy fegyver csöve villan, majd hatalmas durranás. Amira ernyedt teste körül hatalmas tócsában szétterülő vérfolt.
Felsikítok.
- Maga rohadék! - próbálok teljes erőmmel az idegen férfi felé futni, de szúrást érzek a vállamban.

És az én régi jó barátom a sötétség bekebelez.
A nyakam zsibbad, a végtagjaim fájnak, az ajkam felhasadt. Ahogyan kinyitom a szemet Aspent veszem észre, aki dühödten vizslatja a termet. Neki ismeretlen, én viszont már jártam itt. Amikor anyánkat megölték.
Ezúttal nem vagyunk megkötözve, és az ajtó helyére egy üveglapot építettek, amiben egy férfit látok meg.
Ösztönösen is a szám elé kapom a kezemet, és az ajtóhoz rohanok. Dörömbölni kezdek, kiáltom a nevét. Aspen is hasonlóan tesz.
- Apa! Apa! Kiszabadítalak - kiáltja.
- Erre nem vennék mérget - mondja az érces kígyóhang a hátunk mögül. Megfordulok, és szembe találkozom Snow elnökkel. - Megmondtam, hogy baj lesz. Úgy tűnik, egy áldozat nem volt elég. Most itt van még egy - mondja.
Visszafordulok apám felé. Az ajtó fele néz, most vesz minket észre. Arca fel van püffedve, szeme bevérzett; ruhái rongyosak. Nem emlékeztetnek arra a férfira, aki nemrég még az otthonunkban volt; a körzet polgármesterére. Ajtó nyílik, fegyver durran, apa pedig meghal.
- Neee! - veri az öklével az ajtót az öcsém. Megfordulok, dühtől tajtékzó tekintettel. Elindulok az elnök felé, de Aspen felsikolt mögöttem. Visszafordulok, és látom, ahogyan Antonius kapitány elráncigálja az öcsém. Meglódulok, futni kezdek felé, közben bátorító dolgokat kiáltok neki. De Antonius kapitány sokkal gyorsabb. Kint terem a szobából, én pedig egyedül maradok Snowval.
- Megölik őt is? - kérdezem.
- Szó sincs róla. Legalábbis, egyelőre. Kell valaki, aki mártírrá válik az arénában - suttogja egészen közelről, aztán lifttel elmegy.
Az ismeretlen férfi visszavisz a lakosztályomba. Könnyek patakzanak az arcomon. Tépem a hajamat, és a szobámban nem csinálok mást, mint folyamatában sírok. Ezt csak tetézi az Amira holteste körül szaladgáló orvosok, akik miután rájönnek, hogy nem lehet megmenteni, egy fekete zsákba húzzák. Magamban elköszönök tőle.
Cashmere és Celeste valószínűleg épp nem tartózkodnak itt. Celestet kísérhette a légpárnáshoz. Berontok a szobámba, és az ágyra vetem magamat. Úszok a bűntudatban. Negyvenöt perc múlva Cashmere és Gloss hangját hallom. Előbbi beront a szobámba.
Cashmerenek sikerül kirángatnia az önsajnálatból, azzal a felvetéssel, hogy mindjárt odaérnek az arénához. Erre sokkal jobban sírni kezdek.
- Ne csináld már! - Üvölt rám, körülbelül a nyolcadik sírógörcs után. - Elegem van belőled! Már most segíthetnél Aspenen, de te nem teszed, hanem itt bőgsz! Szégyelld magad – rám csapja az ajtót. Igazán megpróbálom türtőztetni magam, és tíz perc semmittevés után úgy döntök, hogy felmegyek a Megfigyelőszobába. Itt mindig figyelemmel kísérhetem Aspent. Minden mentor figyelheti a saját mentoráltja szemén keresztül a Viadalt, természetesen addig, amíg meg nem hal. Aspen természetesen nem fog meghalni - nyugtatom magam.
Ez a szoba is a Tizenharmadik emeleten van. Amikor belépek az ajtón, Johanna egyből int nekem, hogy üljek le közé és Finnick közé. Természetesen Finnick jobbján Annie foglal helyet, akinek szemei olyan vörösek, mint a haja. Valószínűleg nem csak én sírtam ma, és úgy tűnik mindketten fogunk is még. A különbség csak az, hogy Annie-nek ott lesz Finnick, aki megvigasztalja. Én pedig egyedül leszek a szobámban.
- Sziasztok - köszönök nekik, amikor melléjük érek. Elsétálok Cashmere mellett, aki csak egy szúrós pillantással jutalmaz. Nyilvánvaló, hogy most nem vagyunk beszélő viszonyban, de egy cseppet sem bánom.
- Sziporka, helló - köszön sugárzó arccal Finnick. Mosolygok, és helyet foglalok a bársonyszéken. Előttem egy monitor van, a szélére felakasztva egy fülhallgató kap helyet.
- Izgulsz? - kérdezi Johanna röhögve, de látom az együttérzést a szemeiben.
- Igen. Aspen miatt - felelem könnyekkel küszködve. Ez félig igaz is. Hangos kattanás hallatszik, és bekapcsolódik a hangszóró.
- Mentorok! Hamarosan megérkeznek az indítószobába a Kiválasztottak.
Kezemet a számhoz kapom, és szorgosan rágni kezdem a körmeimet, másik kezemmel pedig dobolok. Finnick Annie-vel társalog, folyamatosan nyugtatgatja a lányt. Johanna próbál beszélgetést kezdeményezni, de hamar fel is adja. Egyszer csak - szerintem tíz perc elteltével - teljes erőből rácsap a kezemre.
- Fejezed már be, idegbajt kapok tőled - reccsen rám. Én jó kislány módjára abba hagyom a dobolást, viszont a kezem borzasztóan sajog, ott ahol Johanna ráütött.
- Minden mentor kapcsolja be a monitort, és helyezze a fülhallgatót a fejére - utasít minket a hangosbemondó. Azonnal benyomom a piros gombot a képernyő oldalán, a másik tárgyat pedig a fejemre erősítem. Egyből bevillan Aspen és Antonion képe. Aspenen magas nyakú kötött garbó van, terepmintás bő nadrág. Az övén mindenféle tárolóegység. Kabátja is jó vastag, de kifordítható, tehát van egy meleg oldala, ami nem ázik be, és van egy melegebb időre való tekintettel. Bakancsát duplacsomóra kötötte.
Magába erőltet egy kis kaját, bár nem látom, pontosan mit eszik. Ideges.
Antonion sok sikert kíván neki, amikor egy hang arra kényszeríti, hogy lépjen a fémlaphoz. Torkomban kalapál a szívem. Talán ez az utolsó perc, ahol élve láthatom. Kezet fognak, Antonion megöleli, majd Aspen az indítóra áll, és rácsukódik a fémhenger.
Ismét rágni kezdem a körmömet. Csak rágom, és rágom, majdnem le is nyelem, addig, amíg fel nem ér. Nagyon mélyen van az Indítószoba.
Amikor felér, azonnal körbekémlel. Zöld szemein idegesség fut át, ahogyan ide-oda kapkodja a tekintetét.
Egy kamera megmutatja a magasból az Aréna e részét.
Egy szabályos kör alakú szigeten vannak, ami tizenkét egyenlő körcikkre van osztva. Minden körcikkben egy fiú és egy lány áll a saját-saját dobogójukon. Az egyik körcikk, ami egyre szélesedik a Bőségszarutól átellenben - úgy, ahogy mindegyik - végig szénnel van kirakva. A körszigetet a másik parttól egy keskeny homoksáv választja el, aztán egy erdő jön. És ennyit látunk eddig.
Aspen igyekszik minél több mindent megfigyelni a rendelkezésére álló hatvan másodpercben.
Például, hogy az összes fegyver és használható dolog a Bőségszaru közvetlen közelében van.
A sávot, ahol ő van, enyhén nedves homokkal szórták be a Játékmesterek, néhol elvétve kagylók is vannak.
Ismét mutatnak egy távolit a vérfürdő helyszínéről, ami még egyáltalán nem véres. Van olyan cikk, ami olyan, mintha csillogó gyémántokkal lenne kirakva, egy másikon pedig sima föld van, ami látszólag száraz.
Már csak tíz másodperc van.
Aspen futópozícióba áll, és amikor megszólal a gong, kilő. De nem hallgat rám, hogy rohanjon el a Szarutól. Nem, ő beveti magát a harc kellős közepébe. Pár másodperc alatt lefutja a tizenöt méteres távot, ami a fémlapjától a Bőségszaruig vezet,  de nagyon lelassítja, hogy ráragad a homok a bakancsára.
Hárman értek eddig oda, Aspen, Pszihé és Rambin. Rambin szigonyokat keres, egyet talál is, de jobb híján kardokat csúsztat az övébe. Aspen késeket ránt elő, egyet beleállítva a Tízedik Körzet lány Kiválasztottjának a fejébe. Aztán odarohan, és kihúzza a véres pengét a fejéből. Ezennel megszületett az első halál a Hetvenötödik Éhezők Viadalán. Amit nem más okozott, mint a tulajdon öcsém. Megborzongok, könnyek szöknek a szemembe.
Brutus öccse, Darrel is most ért a Szaruhoz, állig felfegyverkezve vág neki a gyilkolásnak. Megöli a Nyolcadik Körzetből származó fiút.
Celestet mutatja a kamera, ahogyan egy lánnyal verekszik, akinek nem látom az arcát, és azt sem tudom megállapítani melyik Körzetből érkezhetett. Egyedül az biztos, hogy Celeste kerekedik felül.
Sokan szeretnének elmenekülni, köztük a kis Ginny is, de ő nem szerencsés. Ahogyan rálép a keskeny homoksávra süllyedni kezd benne, mögötte pedig a Kilences fiú jelenik meg, és épp le akarja szúrni.
Ekkor tűnik fel a színen Gale Hawthorne, aki háton szúrja a fiút, de neki még volt annyi lélekjelenléte, hogy elhajítsa a kezében lévő tőrt. Ginny nyakába áll, vér buggyan ki a száján.
Gale egy pillanatra lesápad, majd ördögi fény csillan a szemébe. Rohanni kezd a szaru felé, igyekszik kitérni a testek elől, akik egymásnak ütközve verekszenek.
Darrel azonban gyorsabb, és ráveti magát Gale-re, akivel hosszasan birkózni kezdenek. Hol az egyikük, hol a másikuk kerekedik felül, de aztán Gale sikeresen nekitaszítja a Bőségszaru falának Darrelt, aki elveszíti az eszméletét.
Aspent látom újra.
- Prim - üvölti. Nem felejtkezett meg a szövetségeséről. Újabb kést dob el, ami ezúttal megsebesíti a Nyolcas lányt. - Prim! - kiáltja újból, amikor meglátja a megszeppent lányt, akit épp a futóhomok felé terel egy lány... Celeste.
- Nem! - kiáltja, és rohanni kezd a lányok felé. Aspen, mi az ördögöt művelsz? Szám elé kapom a kezemet. Lehajol egy felé repülő balta elől, majd kúszva folytatja az útját. Se perc alatt Celeste mögött terem, és ráveti magát a hátára. Nem messze tőle a földön egy sarló hever, amivel kaszabolni kezdi a lány arcát, hasát, nyakát, ahol éri. Celeste is megsebesíti Aspent, de az öcsém kiüti a kezéből a fegyvert. Celeste egyszer csak nem mozdul többé. Ekkor ér oda Gale is, csupa vér mindene. Egy kardot zsákmányolt, meg két táskát. Aspen egy hálózsákot lát egy halott lány kezeibe, néhány méterre tőlük. Odaszalad, magára veti, és visszamegy a szövetségeseihez. Prim meg sem mozdul, sokkot kapott. Szerencsére Gale-nek van annyi lélekjelenléte, hogy vinni kezdi a lányt, átugorják a futóhomokot, és rohanni kezdenek az erdő felé.
Ezúttal Rambint mutatja, amint a szénnel kirakott úton kiabál Jeff-fel, hogy muszáj vele jönnie. A fiú alig áll a lábán, arca össze van roncsolódva. Végül valahogyan ők is átjutnak a futóhomokon, és az erdőn túlra is. Amellett a körcikk mellett vannak, amin Aspen és a többiek jutottak az erdőbe. A maradék Hivatásos - Brutus öccse, és Enobaria húga - meg a többi bátor Kiválasztott folytatja az öldöklést.
A képernyőm alján felvillan három négyzet, amin különböző jelenetek futnak éppen. Az egyiken Aspenék, a másikon Jeffék menekülnek, a harmadikon pedig a vérfürdő zajlik. Úgy döntök, Aspenékre irányul a figyelmem. Rá kattintok a négyzetre, amin ők vannak.

Száz méterre juthattak el; amikor kiérnek az erdőből, és egy házakkal teli részhez jutnak.
Aspen szemei egyből felcsillannak, felismerte a helyet, úgy ahogyan én is. Ezek az Első Körzet, ismerős házai. Értetlenül néznek, fogalmuk sincs, hogy hogyan juthattak ide.
- Gyerünk - kiáltja Aspen, és előre szalad, persze vigyázva.
- Vigyél valamit - lihegi Gale, aki még mindig cipeli Primet, meg a két táskát. Aspen felkapja a vállára az egyik zsákot, és újból megindulnak. Negyed óra múlva állnak meg pihenni.
Aspen átnézi a táska tartalmát. Kettő kulacs, és egy bőrtömlő. Az egyik kulacsban víz van. Azonnal meghúzza a tartalmát, és átnyújtja Gale-nek. Ő Primet kínálja, de nem kér belőle.
- Muszáj innod - suttogja neki; aztán a kislány vonakodva bár, de elfogadja a vizet. Majd Gale is iszik belőle. - Be kell osztanunk.
Aspen elismerően bólint, és folytatja a leltárt. Talál még egy cipót, meg egy műanyag terítőt. Gale táskákban különböző gyógyszerek, fertőtlenítő - köztük jód - van. Egy kis tekercs drót és egy skatulya gyufa is a táska tartalma. Mindent visszapakolnak, aztán folytatják az utat. Aspen a hálózsákot is a táskába tette. Prim megy középen, már tud sétálni. Ekkor a bokorból kiront egy alak, aki zihálva fut feléjük, haja izzadtan tapad a homlokához. A lány haja barna, úgy rémlik a Nyolcadik Körzetből való. Aspen gondolkodás nélkül emeli fel a kését, és közelít a lányhoz. Ő lesz a harmadik gyilkossága. Azonban valaki megelőzi, mert a lány ragacsos vért köp az arcára, szemei fent akadnak, és holtan esik össze. A támadója nem kerül elő.
- Ez meg mi volt? - kérdezi Prim kétségbeesve. Aspen szemei a környéket pásztázzák.
- Menjünk - mondja végül, és elindul előre. Gale fedezi őket hátulról, karddal a kezében.
Fél órán keresztül futnak, amikor megszólal az ágyú.
- Egy - számolom magamban. Hangot nem adok ki, csak formázom a számokat. - Kettő. Három. Négy. Öt. Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Tizenegy. Tizenkettő.
Ennyi. Tizenketten haltak meg a vérfürdőben, és én pillanatokon belül megtudom, hogy kik voltak azok. Aspennek még várnia kell egy darabig. Pont a felére csökkent le a mezőny.
Azonnal megjelenik egy újabb négyzet a sarokban, ahol arcképek villognak. Rámegyek az ujjammal, és egyből beteríti az egész monitort.
Az arcokat ugyanúgy vetítik, mint éjfélkor az aréna egére. Celeste kezdi, és valaki hisztérikus sírásban tör ki a szobában. Sejtem, hogy Cashmere lesz az. A következő a lány az Ötödik Körzetből, tehát Jeff és Rambin még élnek. Az ötös fiú is meghalt. A hatodikból a lány, a hetedikből a fiú halt meg. Johannára nézek. Nem tudok olvasni az arcáról.  A Nyolcadik, Kilencedik, Tízedik Körzetből mindkét Kiválasztott meghalt.
Az utolsó arc, akit az égre vetítenek majd este, az Ginny Rowensmoor, akinek tavaly én öltem meg a nővérét.

Legszívesebben örökké itt maradnék, de muszáj lesz támogatókkal egyeztetnem. Johannával együtt kimegyünk a teremből, vagyis, szeretnénk, Cashmere azonban utunkat állja. Karbafont kézzel áll meg az ajtóban.
- Ne hidd, hogy segíteni fogok neked - sziszegi. Nehéz komolyan venni egy olyan nő fenyegetését, akinek szemei duzzadtak, és pirosak a sírástól.
- Azt hiszem Celeste egy kicsit elbízta magát. - A szavakat alig tudom visszatartani, pedig sokkal durvábbat is mondanék szívem szerint, de azért nem bírom ki, hogy hozzá ne tegyem: - Rég volt, hogy egy Hivatásos meghaljon a Vérfürdőben.
Vállammal lököm félre, és érzem, hogy szikrákat lő a tekintetével. 
Miután kiérünk, és hallótávolságon kívülre kerülünk, hangos hahotázásba kezdünk, a barna szemű lánnyal. Johanna oldalba bök, én pedig nevetve pacsit adok neki.
- Elmondanád, hogy kivel kell beszélnem, hogy Aspen ajándékot kapjon? - kérdezem.
- Igazság szerint, hamarosan túl izgalmas lesz a mezőny, így folyamatosan ott bent akarsz majd rohadni, hogy meg tudd mit csinál épp az öcséd. Ez nem lesz túl szerencsés, mert akkor elmulasztanád a támogatókkal való találkozást. Kapni fogsz egy kütyüt a kezedre, és ha az csipog, Aspennel érdemleges dolog fog történni. Például éhezik, vagy nemsokára meg fagy, teszem azt fel, nem talál vizet - mondja, és kis szünetet tart addig, amíg jobbra fordulunk, a lift irányába. Amint beléptünk a liftbe, tovább folytatja.
- Ilyenkor kivetíti neked azt, amit ott bent is látnál. Kapni fogsz továbbá egy másik vacakot.
- Még többet? - sóhajtok.
- Igen - röhög fel elkámpicsorodott arcomat látva. - Azt a füledre helyezik, és hangot fog adni, ha valaki hív. Olyan lesz, mint valami telefon, csak sokkal kisebb. Ezen fognak elérni a támogatók. Amint van valaki, aki pénzt szeretne ölni az öcsédbe, az azon érhet el. Így egyből tudsz menni a Boltba, ahol megveheted az általad jónak tartott tárgyat, vagy ételt. Ezt odaviszed a Játékmesterekhez - közben a hetedik szintre érünk, de Johanna nem száll ki.
- De miért nem adták már oda? - kérdezem. Sokkal logikusabbnak tűnne ha egyből minden mentor kapna ilyet.
- Általában... azoknak a mentoroknak adnak, akiknek a mentorálltjuk túlélik az első napot.
Értetlenül meredek rá. Nem a Vérfürdőt. Hanem az első napot. Két emelet választ el bennünket az első szinttől.
- Szóval, Cashmere már nem kaphat. - Bólint.
- Sem Blight - feleli. Szóval a fiú Kiválasztott Blight pártfogoltja volt. - De én, te, Annie, Finnick..
- Mi még esélyesek vagyunk rá - fejezem be a mondatát. Csilingelve állunk meg az első szinten, és mindketten kiszállunk.
- Tavaly Gloss és Cashmere küldött nekünk egy levelet. Ilyen lehetséges? - kérdezem, miközben a szobám felé megyek. Annyi minden történt ebben a kis időben, hogy el is felejtkeztem Amiráról. Annyira hősies volt. Kapitóliumi nőt még nem láttam szembeszegülni senkivel, olyat meg pláne nem, aki bele is avatkozott a döntésbe. Amira ilyen volt. Hatalmas gombóc nő a torkomba.
- Igen - feleli. - De sokkal bonyolultabb eljárás. Leellenőrzik a levél tartalmát, és kétszer annyiba kerül, mint egy zsemle. A szöveg hosszától is függ.
Johanna ledobja magát az ágyamra, én pedig a telefonhoz lépem. Ez olyan hiper szuper szerkentyű, hogy még azt is megmutatja, ha valaki hívott, de nem tudtam felvenni. Üzenetet is hagyhat; és le tudom hallgatni. Két üzenet jött.
- Érted ezt? - sikkantom, és örömömben mosolyogni kezdek. Rányomok az elsőre, mire Raven kezd neki az idétlen sipítozásnak.
- Aspen egyszerűen varázslatos volt! Mielőbb hívj vissza, hogy meg tudjuk beszélni a találkozót, ahol pénzt adhatok neked! Az, ahogyan hátba támadta a körzettársát! Fantasztikus csavar volt.
A második is hasonló kedélyű, de ezúttal egy férfi beszél.
- Aspen Peterson már most megmutatta a tehetségét. Örömmel támogatnám, akár a halála vagy a győzelme pillanatáig. Szíveskedjen visszahívni, hogy találkozót tudjunk egyeztetni. Üdvözlettel, Feirhid Ljil.
- Ilyen neveket - horkan fel Johanna. - Ki se bírom mondani. Feirhid Líjdzsé... Fejirih... Oké, hagyjuk.
Hangosan felnevetek.
- Fejrhid Eldzsil - mondom.
- Jó, neked megy - mondja egy hatalmas sóhaj keretében. Elmosolyodom. Beütöm Raven számát, két kicsöngésre fel is veszi.
- Üdv, kedveském - visítja. - Megkaptad az üzenetem?
- Igen, megkaptam. Mikor tudnánk találkozni? - térek a lényegre.
- Holnap délben az étteremben, ahol először találkoztunk? - kérdez vissza. Bólintok, de miután rájövök, hogy nagy valószínűséggel nem lát a vonal mögé, azt sem látja, hogy rázom a fejemet.
- Megfelel.
Elköszönünk, majd leteszi.
Feirhid Ljillel is holnapra beszélem meg a találkát, csak épp vacsorára.
- Te nem aggódsz Amandláért? kérdezem tőle. Nem úgy tűnik, mint aki szívbajos, ráadásul meg se fordult a fejében, hogy megnézze hívták-e már támogatók.
- Cseppet sem. Már hozzá szoktam, hogy halálba kísérem a gyanútlan gyerekeket. Különben is, ha azt akarod, hogy az öcséd nyerjen, nem szabad aggodalmaskodnod az én mentorálltam miatt - jegyzi meg. Nem aggodalmaskodtam - akarom mondani, de aztán még se teszem. Hallgatásba burkolózunk.
- Megölték a kísérőnőnket - mondom fojtott hangon - amikor meg akart védeni minket.
- Meg akart védeni titeket? - hökken meg a lány.
- Igen - felelem. Amira meg szeretett volna óvni minket, sejthette, hogy hová akarnak minket vinni, vagy csak féltett. De ezt már sosem kérdhetem meg tőle.
Kimegyünk a nappaliba, és nézzük a Viadalt. Sok minden történt azóta, hogy ott ültünk a monitor előtt. Akkor kezdték vetíteni az arcokat, miután Aspen, Gale és Prim megálltak az Első Körzet ismerős házai között.
Most berendezkedtek a mi házunkba, és használható holmikat keresnek. Víz folyik a csapból, de nem mernek inni.
- Lehet meg van mérgezve - mondja Gale, és letörli az izzadságcseppeket a homlokáról. Rekkentő lehet a hőség, mert Prim is felkötötte valamivel a haját, és annyira levetkőztek amennyire csak lehet.
- Ez a veszély akármelyik ivóvíz lelő helynél fent áll - mondja Aspen a padlót bámulva. A régi házunk padlója, amit ő még az otthonának mondhat. Én azonban nem. Ha megnyeri a Viadalt, hozzám költözhetne, bár akkor neki is kirendelt háza lesz.
A kamera átvált Pszihé-re és Darrelre, akik a Bőségszaru közelében zsákmányolják be a hasznos holmikat. Tökéletes Hivatásosak.
- Mikor indulunk? - kérdezi Pszihé, aki hátraveti fekete haját. Pszihé homlokán is veríték gyöngyöz, amitől homloka meg-meg csillan az egyre erősödő napsütésben.
- Este - Darrel hangja kegyetlen, és tiszteletet parancsoló. Sok gyereket mészárolt le a Vérfürdőben, Brutus biztos büszke lesz rá.
Ismét nézőpontot váltunk.
Rambin törékeny, még is izmos teste van a képernyőn, aki Jeff felé hajolva próbálja vigasztalni a fiút. Jeff fél arcát teljesen széttrancsírozta valaki, a jobb lábát is komolyan megsebesítette. Egy bányászházban húzták meg magukat. Ha találkoznának Aspennel mi történne?
Mielőtt alaposan megfigyelhetném a környezetet, a Hatodik Körzetre ugrik a kamera, ahol éppen két lány dulakodik. Egy szikártestű, sötétbőrű, és egy aprótermetű, világos hajú. Amikor a sötétbőrű épp leszúrná a világos hajút, valami történik. Nincs ideje sikoltani, ugyanis valami eltalálja és vért köp a szőke hajú lányra. Eldördül az ágyú.
Egy montázst látunk, az összes Kiválasztott reakciójáról. Mind csodálkozva pillantgatnak körbe.
- Ez meg mi volt? - kérdezem Johannától, aki vadul ingatni kezdi a fejét. Az biztos egyedül, hogy már csak tizenegyen vannak. - Melyik lány volt ez?
Eltöpreng.
- Azt hiszem a mentorálltam - feleli. Amandla meghalt. Johanna arcán nem látszik a csalódottság, hogy ismét nem járt sikerrel, sem gyász, se semmi. Nem tudok olvasni az érzéseiből.
- Johanna, sajnálom - kezdeném, de közbe vág.
- Ne sajnáld. Nem éri meg. Rá kell jönnöd, Sziporka, hogy nem érdemes bele élned magad a dolgokba. Ilyen például ez is. Nem tud mindenki nyerni.
Össze szorul a szívem, ahogyan arra gondolok, hogy Aspen meghalhat. Most tényleg igazán ezt akarta? Azt szerette volna, ha elbizonytalanodok? Mit akart ezzel elérni?
- De Aspen fog - mondom elszántsággal. - Így lesz.
- Hát, hajrá - ásít. - De én megyek, alszom egyet. Végre nem kell idegeskednem a mentorálltam miatt.
A lifthez megy.
Kilenc órára fel kell mennem a Megfigyelő szobába, szóval itt lenne az ideje, hogy készülődjek, ha nem akarom elnyerni a Leglustább és a Legpontatlanabb Mentor címét. Amire valljuk be, nagy esély van, eddig mindenhonnan késtem, ha nem is sokat, öt percet legalább. Felöltözöm, és nyolc óra negyvenkettő perckor már el is készülök. Mi lehet Aspennel? Leküzdöm a kísértést, hogy bekapcsoljam a tévét, és inkább a Megfigyelő szobába menjek.