The End

Sziasztok önkéntesek!
 

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan is zárjam le ezt a történetet szépen, röviden, tömören, de még is úgy, hogy maradjanak nyitott kérdések a következő regénnyel kapcsolatban. Epilógust nem akartam írni- abból már van egy, és amúgy sem tudtam volna mit összehozni anélkül, hogy el ne áruljak valamit is A szikráról.

Így, hát nem tudok mást tenni, mint, hogy megköszönni a sok-sok támogatást, és a rengeteg lelkesedést, amivel az történetet fogadtátok. Azt hiszem, Ruta után egy sokkal összetettebb, bonyolultabb, több rétegűbb- létezik ilyen szó? :D - karaktert tudtam alkotni, akit nagyon remélem, hogy mindnyájan megszerettetek, ha pedig nem, akkor csak annyian utáljátok, mint az eredeti történetben. Glimmer karaktere is rengeteg fejlődött a történet során, ezáltal – szerintem- az én írásom is. Gondoljatok csak vissza Ruta történetének első fejezetére (már aki olvasta)… Mennyire szörnyű is volt! Ég az arcom, ha csak megnyitom. Na, de most nem is erről van szó, hanem arról, hogy ennek a könyvnek – ha egyáltalán mondhatom annak a csekély oldal számával- a végére érkeztünk.

Igyekszem rövidre fogni, de megállás nélkül csak írom, írom és írom amit gondolok, mert annyira túlteng az öröm bennem… Igazság szerint, most élvezzétek ki az írásom eme csekély részét, mert előttünk áll egy hosszú – vagy nem hosszú – hónap, mikor is nem posztolok fejezetet a blogra, hanem igyekszem befejezni a trilógia következő kötetét. Természetesen nem hal meg az élet! Új design érkezik, vadiúj könyvborító, trailer, és plakátok. Bizony ám! Két plakátom van, amit fel fogok tenni az oldalsávba, lesz egy előzetes, és egy hivatalos plakát, rajta a kezdés dátumával, amit egyenlőre nem is akarok, és nem is fogok lelőni. Olyan január első felében számítsatok rá.

Viszont van pár dátumom, amit meg szeretnék osztani veletek megjelenéssel kapcsolatban:

-          A fülszöveget lentebb megtaláljátok – valamint ez is ki fog kerülni az oldalsávba, ha megtörtént a design átalakítás

-          A design átalakítás körülbelüli időpontja: valamikor decemberben

-          Első plakát: 2015, dec. 16. második plakát: 2015. dec. 23.

-     Trailer: Ez fog utolsóként érkezni. 2015. dec. 28.

Szóval, amint látjátok nem lesz eseménytelen ez az egy hónap szünet, folyamatosan kikerülnek majd a frissek. :)

A második plakáton már láthatjátok a megjelenés dátumát is.  J

Ömmm…. igazából, még annyit szeretnék mondani, hogy tényleg nagyon köszönök nektek mindent, fantasztikus perceket szereztetek nekem, és remélem én is tudtam nektek, és egy jó történettel gazdagodtatok. Ha nem… Hát, akkor az azt jelenti van még hova fejlődnöm. :D

Köszönöm szépen az összes létező embernek, aki valaha is bátorkodott azzal, hogy leírja a véleményét kommentben. Akikkel linkcseréztünk. köszönöm azoknak, akik feliratkoztak, és így, pont a történet végére gazdagodtam 20 (!!) rendszres olvasóval. Hát, gyerekek le a kalppal előttetek! Majdnem megvan a 10.000 oldalmegjelenítés, és azt kell, hogy mondjam, minden erőfeszítés megérte, amit a blogra szántam. Nem bánok egy pillanatot sem, főleg nem azt a pillanatatot, amikor a facebookos csoportba megkérdeztem tőletek, kinek a történetét írjam meg legközelebb. Örülök, hogy Glimmert mondtátok Annyira a szívembe zártam, hogy az valami hihetetlen. Gondolkodtam háttértörténetén, okoztam neki romantikus, boldog, szomorú, vicces, vagy épp keserves pillanatokat.
És ez az a pillanat, amikor, amikor rájövök, miket tanultam, miket tapasztaltam.

Ráöttem például, hogy egy író olya, akár egy Játékmester. Azt tesz a karaktereivel, amit csak akar, könyörtelenül gyilkolhat. Szóval, egy jó tanács: ha utáltok valakit, írásban öljétek meg, álnéven. Az nem számít bűnténynek.
Megtanultam Suzanne Collinstól, hogy ne féljünk megölni a kedvenc karaktereinket, mert anélkül unalmas lesz az egész. Ne féljünk szívből írni, és végül, de nem utolsósorban mindig úgy írjunk, hogy életszerűbb legyen, és, hogy tegyük bele azt, amit jónak látunk.
Köszönöm neki, hogy megírta a trilógát, köszönöm, hogy mindig inspirációt meríthettem belőle. Ezáltal hoztam létre az eddigi egyetlen, sikeresebb(nek mondható) blogot, történetet. Nayon szépen köszönöm nektek, hogy itt voltatok velem, vártátok a fejezeteket, hétről hétre boldogítottatok a kommentjeitekkel. Tényleg, nem győzök hálálkodni.

Puszilok mindenkit a következő infóig, addig is, sose hagyjon el benneteket a remény- engem nem fog. Készen álltok a fülszövegre? Hát, akkor… Hölgyeim és Uraim, lássuk:

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

*gong*

„Miután Glimmer Peterson megnyerte a 74. Éhezők Viadalát, gyász rátelepszik mindennapjaira, mivel szerelme, Marvel Brooker az Arénában végezte be. Glimmer saját magát hibáztatja, és azt kívánja, bárcsak ő halt volna meg Marvel helyett.

Feledni szeretne, ezt azonban nem teszik lehetővé a körülmények: vár rá a hosszadalmas és fájdalmas Győzelmi Körút, ahol szembe kell néznie a családokkal, akiknek a gyerekeivel talán ő végzett. Ráadásul a közelgő Nagy Mészárlás sem kecsegtet túl sok jóval.

Glimmer öngyilkossági kísérletével elhintette a lázadás magvát Panem népe között. Meg tudja fékezni?  Meg akarja egyáltalán, vagy a szikra végleg lángra kap? Elveszíthet még egy embert aki fontos neki, vagy esetleg többet is?

Hölgyeim és uraim! Köszöntsék nagy tapssal a 74. Éhezők Viadalának bajnokát!”