2. Fejezet

Aspen Peterson
Testem minden procikája megfeszül, majd elernyed, minden egyes ostorcsapásnál. Két őr áll velem szemben. Mondhatni, ők a kínzóim. Karjaim a cella falához vannak erősítve, ami a véremmel van tarkítva. Elégedett vigyorral nézik, ahogyan alig látok a saját véremtől. Nem tudom hány korbács csapást kaptam csak a mai nap. Tizenhat után elfelejtettem számolni. A magasabbik férfi közelebb lép hozzám, lazán sétálgatni kezd előttem.
- Tehát azt mondod, még mindig nem jutott eszedbe semmi az ég világon arról, hogy miért történt az, ami történt?
Napotna tucatszor megkapom ezt a kérdést és kezdem unni. Baromira. Válaszul az arcába köpöm a nyálas véremet, amit összegyűjtöttem a számba. A férfi arca eltorzul, és a térdével egy határozott mozdulattal a gyomorszájamba rúg. Összerándulnék, és odakapnék a fájdalom miatt, de a kezeim ki vannak kötve.
- Mára ennyi volt - mondja a másik, és végighúzza ujjait a korbácson, ezzel letisztítva róla a vért. Egyszerre oldják ki a bilincsemet, emiatt pedig arccal a padlóra esem. Erőtlenek a lábaim, ha felakarnék állni nem sikerülne. Szerencsémre, vagy pechemre, nekem nem kell sétálnom, ugyanis a kínzók megragadják a karomat, és húzni kezdenek a cellám felé. Mindig így csinálják. Más cellában töltöm a szabad perceimet, és más fogdában szenvedtetnek. Hosszú folyosókon cincálnak végig, azután belöknek egy vastag fémajtón, kikötik a kezem, és ránk vágják az ajtót.
Ránk.
Rám és Primre.
Ez a Kapitólium egyik módszere, hátha egyikünk hamarabb megtörik. Kár, hogy egyikünk se tud semmit. Primet rendszerint nem viszik sehová. Elektrosokkot alkalmaznak, ahhoz pedig elég annyi, hogy bevizezik a testét, és áramot vezetnek bele. Nekem pedig végig kell néznem, a másik szobából, amit egy átlátszó plexi választ el ettől. Természetesen csak a másik oldalról látható át.
Prim nagyon megváltozott. Ha azt hittem a Viadal meg fogja változtatni, tévedtem. Mindvégig erős maradt, kitartott. Most meg... összetörött. A Kapitólium tönkretette.
Haja kuszán áll, arca beesett, talán sosem volt ilyen vékony. Szemei alatt hatalmas karikák húzódnak, és bűzlik. Csak úgy, mint jómagam. A válogatott kínzások között nem szerepel a kellemes fürdőzés, rózsaillatú tusfürdővel. De elég messze vagyunk egymástól, hogy ne érezzük egymás szagát, őt a cella másik végében helyezték el.
Bár, ha közelebb is lenne hozzám,akkor sem lennék rosszul, a figyelmet ugyanis a vizelet szaga teljesen eltereli. Néhanapján feltörlik a padlót - legtöbbször akkor, amikor elárasszák vizzel, hogy Prim vizes legyen - aztán ez elfolyik a lefolyóba. De attól még átható hugyszag van.
Prim szemei engem vizsgálnak. Szívesen megnyugtatnám, hogy minden rendben van velem, hogy próbáljon pihenni, és mire kinyitja a szemét addigra otthon lesz, mert ez csak egy rossz álom. Ha meg nem álom, akkor Glimmerék hamarosan kimenekítenek minket.
Ezt mondogatom neki azóta, mióta magunkhoz tértünk itt. Két hete reménykedünk, hogy megmentenek, hogy hazamehetünk, hogy vége lehet a szenvedésnek. De nem történt semmi, semmi jelet nem kaptunk a lázadóktól. Legalábbis, Snowék azt állítják vannak lázadók.
Senki nem mond semmit, maximális tudatlanságban szenvedünk.
- Aspen - suttigja rekedt hangon. Könnyei kibuggyannak. - Úgy félek. És fáj.
Ha tehetném oda mennék hozzá, de sajnos nem tehetem. Helyette inkább a plafont bámulom, és küldöm neki a pozitív energiákat.
- Mennyire bántottak? - kérdezi. Tudja,hogy azért vittek el, hogy korbácsoljanak. Elmondták neki, mielőtt elvittek, hogy ezzel is kínozzák őt.
- Nem annyira - felelem magabiztosan, de a hangom egy oktávval feljebb csúszik a szokásosnál.
- Kell, hogy legyen egy hely - kezdi Prim, én pedig ösztönösen mosolyra húzom az ajkaimat. Ez a dalunk, amit mindketten ismerünk. Néha szoktunk énekelni, hogy eltereljük egymás figyelmét néhány percre. A fájdalmat könnyebb így elviselni.
- Kell, hogy legyen egy hely - ismétlem, majd mindketten rákezdünk a dalra. Szint egyszerre. Egyikünknek sincsen jó hangja, sőt, normál körülmények között biztosan nem énekelnék, de Primet ez megnyugtatja.
Azt mondta, Katniss is mindig énekelt neki, ha félt. Katnissnek gyönyörű hangja volt- mondta akkor. Még a madarak is elhallgattak, pont úgy, ahogyan az apukájánál. Az apukájának is gyönyörű volt a hangja. 
Kell,hogy legyen egy hely
Ahol szebb a holnap
Kell, hogy legyen egy hely,
ahol vár egy új nap
Kell, hogy legyen egy hely,
hol nincs több bánat
Kell, hogy legyen egy hely,
Hol semmi sem fájhat.
De amíg nincs meg
Itt kell élned, akkor is
Ha szenvedsz....
Az utolsó sorokat magasabban énekeljük, mint az elsőket, és azoknak is kéne a leghangosabbnak lenni. De egyikünk sem tud suttogásnál erősebb hangot kipréselni, ezért magunk elé motyogva dalolunk.
Kell, hogy legyen egy hely
Hol összebújhatsz, szeretteiddel
Kell, hogy legyen wgy hely,
Hol minden tiszta már
Kell, hogy legyen,
Hol várnak rád
Kell,hogy legyen egy hely
Ahol a halál nem csap le rád
De amíg nincs meg,
itt kell élned
Akkor is ha szenvedsz....
Kinyújtom a kezemet, hátha elérem Primet. Ő is felém nyújtja a kezét.
Áthághatatlan a távolság.
*
A legrosszabb az egészben a tudatlanság. Nem mondanak semmit, vagy ha még is, azt is aljas, manipulatív módon teszik. Ez a két hét egyelő volt egy agymosással. Borsódzik a hátam,ha csak rá gondolok.
Néha hallom Finnick és Rambin sikolyait. Velünk ellentétben elég kompromitáló információkkal szolgálhat a Kapitóliumnak. Azt hiszem, a szomszédos cellába tették őket, szintén egy helyre. Rambint kínozzák a legtőbbet, legalábbis, az ő kiáltásait halljuk, ahigyan fájdalmában üvölt. Finnick rendszerint azt kiáltozza, hogy hagyják békén a húgát, különben nem áll jót magáért. Ezt nevetés kiséri. De Snow még mindig nem tud semmit, különben rég kinyírt volna minket. Vagy még sem?
Az első hét végén volt egy nagyobb áttörés, még mindig kiráz a hideg. Gale is velünk volt bebörtönözve. Mivel ő is erős, csak úgy mint Finnick, nem kockáztatták meg, hogy esetleg valahogyan kiszabaduljanak, ha egy helyre rakják őket. Más kérdés, hogy úgy se tudták vilna kivitelezni a lehetséges szökést. Gale végig minket bíztatott. Ő sem tudott semmit a lázadásról, úgy, ahogy mi sem, de valahogy vele nem volt elég elnéző Snow. Talán korábban is akadt összetűzése a Kapitóliummal, netán békeőrökkel, ami eljuthatott Snow fülébe. Meg hát, az sem volt semmi amit az arénában mondott, ország világ füle hallatára.
Egyik alkalomkor fèlholtra verték, majd kivonszolták a helységből. Mindkettőnket sokként ért, hogy a szemünk láttára ájult el, és vált magatehetetlenné Gale. A bátor Gale, aki az arénában sem adta fel, és aki már fellélegezhetett volna az Éhezők Viadala súlyától, hiszen már betöltötte a tizenkilencet,tavaly volt az utolsó Aratása, amit végig kellett csinálnia. Akkor a vadásztársa húgát - a kislányt,aki itt ül velem szemben - húzták, a lány pedig önként jelentkezett. Azt hitte ő lesz - egyszer megemlítette, hogy több mint negyvenszer szerepelt a neve. De nem ő volt. Peeta Mellarkot húzták, és ezzel elindult az elátkozott szerelmesek műsor a kapitóliumi lakosok számára, akik megvették, és együtt drukkoltak a tragikus sorsú, szerelmes tiniknek. De ott volt egy másik pár, akikkel nem számoltak. Glimmer Peterson, a nővérem, és Marvel Brooker borsot tört a kapitólium orra alá. Marvel öngyilkos lett az utolsó percekben, amikor visszavonták a szabályt, miszerint két bajnok lehet. A nővèrem összetört. Lefogadom, hogy Snow elnök miattuk találta ki a Harmadik Nagy Mészárlás szabályait: a bajnokok testvérei, rokonai közül választottak a Viadal hetvenötödik évfordulójakor. Amelyik körzetben nem volt a bajnoknak élő rokona, netán pont kiestek a korhatárból, akkor a 74. Éhezők Viadala Kiválasztottainak rokonai közül sorsoltak. Ha ők se. feleltek meg a felteleknek, akkor rendhagyó sorsolást tartottak. Tizenöt, és tizenkilenc éves között lévő gyerekek közül választottak. Így esett bele Gale is. Pech, én mondom.
Természetesen az önként jelentkezés is tilos volt.
Tizenhét évesen kellett volna jelentkeznem, addigra írtak ki az oktatóim, de a Nagy Mészárlás közbeszólt.
Ha tudom, hogy ennyire megviseli az ember idegrendszerét a Viadal, és ennyi fájdalommal jár, biztos nem ragaszkodom ennyire a részvételért.
Ilyen fiatalon meg pláne nem akartam volna részt venni, mindenki számára nyilvánvaló, minél idősebb egy Kiválasztott, annál többe sélye van a győzelemre.
Erre példa a Tizenegyedik Körzetből származó két kislány, akik azthiszem testvérek is voltak. A hetvennegyedik Viadalon Glimmer ölte meg a sötétbőrű, aprócska lányt, mìg a hetvenötödiken a futóhomok végzett vele. Gale megpróbált segíteni neki. Nem sikerült.