Emlékezzünk Mavelre

Sziasztok!
Nagyon régóta gondolkodom ennek a bejegyzés elkészítésével, de közvetlen a GT után nem akartam, A szikra közben pedig nem szerettem volna ezzel bezavarni, tehát, ezért olvasssátok ezt most. (Valószínűleg időzítettről fog jönni. )

Mint a címből is látjátok, Marvel lesz ezúttal a középpontban, nem is akár hogyan. Célom, az, hogy bár meghalt, maradjon meg az emlékezetünkben, ismerjük meg igazán. Először néhány véleményt olvashattok férfi főhősünkről, majd tőle egy-két gondolatot, aztán pedig a megalkotásával kapcsolatotos érdekességeket tőlem.

Marvel szerintem egy nagyon jó karakter. Eleinte nem kedveltem Ruta miatt, de a ficed miatt megszerettem. Jó irányba a formáltad a karakterét, ezert rajöttem hogy ő is csak azert ölt, mert a szülei belehajszolták a viadalba. Nagyon vicces, ám emellett kedves es megértő, pont ideális társ. Az egyik, kedvenc szereplőm. Glimmer a világ (egyik) legnagyobb mázlistaja hogy ilyen barátja volt, meg ha csak par napig is. - Maja Taylor

Az elején egy olyan semmilyen karakternek találtam, azt se tudtam, hogy mi a neve. :D
A blogod elején se érdekel nagyon, de miután elkezdte szivatni Glimmert meg beszólogatot neki akkor megkedveltem. :D És utána egyre jobban megszeretem :) - Lili Leone

Az elején, nekem sem volt valami szimpi, főleg Ruta miatt. De ahogy te személyiséget adtál neki, egyre jobban megszerettem :) - Dorothy Reed

Hát Marvel karaktere már az elején tetszett nekem,mivel szeretem az ilyen arrogánsabb fiúkat, jó, most nem annyira rossz fiú; de érted, az ilyen arrogáns, nagykepű, beképzelt hülyeket, azokat, imádom, ráadasul azért elég menő is, mert harcos, mert hogy egész életeben harcolni tanult, meg minden. Imádtam róla azokat a jó kis titkokat, titokzatosságokat, amik a végén derültek csak ki, és sajnaltam, amikor meghaltmert nagyon cukik voltak együtt Glimmerrel, mondjuk sajnos a törtenetben, ugye az Éhezők Viadalában nem sikerült olyan jól kidolgozni ezt az egészet, mert olyan szituáciokba kerültek, de nagyon aranyos pár volt, összeillettek, és nagyon imádtam, amikor Marvel igy bókolt Petersonnak, meg tényleg nem Glimmernek hívta, és akkor sem változott a stílusa, ugyanaz az arrogáns bunkó maradt, akit nagyon imádok. - Lyla Cambell

Best of.... Marvel pillanat (ELőszőr sorrendet akartam írni, rangsort, de aztán elvetettem az ötletet, ugyanis nagyon sokra ugyanannyi szavazat érkezett, tehát, sak felsorolom)
"A Viadal mindenkit megváltoztat!" és
Az, amikor megcsókolta Glimmert.
Amikor szerelmet vall Glimmernek
Amikor szivatja Glimmert
Az, akárhányszor Petersonnak hívja
Amikor megöli Catot
Amikor önként jelentkezik
Amikor harcol

"Egy valamit jól jegyezz meg, Peterson. Az arénában osha ne fordíts hátat az ellenfélnek. Akkor sem, ha halottnak hiszed."

"Na, mi lesz, félsz tőlem, Peterson?"

"Csak ezt tudod hajtogatni. Barom, barom, barom... Hány éve hallgatom már ezt? (...) Tíz. Kerek tíz éve, maikor először hallottam tőled."

"Felétek nem szokás kopogni, Peterson? (...) És mi lett volna, ha pucér vagyok?"

"Peterson- kezdi lassan- Most mondtad, hogy azon gondolkodtál, hogyan ölj meg. Hogyan bíznék meg benned?"

" -Peterson, ugye tudod, hogy nem nyerhetitek meg ketten a Viadalt? - (...)
- Nem tudom miről beszélsz - (...)
- Egy jó tanács, Peterson. Ne ess bele a szépfiúba. "

" - Meg úgy az összeset, ami megbántott. Tudom, hülye vagyok, de nekem ilyen a természetem. És vald be, hogy nem élvezed, amikor piszkáljuk egymást. (...)
- Te se haragudj - mondom. (...)
- Semmi gáz, Peterson. Azt hiszem kölcsönösen is egymás agyára megyünk. "

" Nem rossz, Peterson. Egy-egy az állás."

"- Na, és te, Marvel? Mit szólsz ehhez a csodálatos időhöz? - kérdezem smúzolva. Megvonja a vállát, és ismét a szájához emeli a vajas pirítóst.

- Mit fogsz alakítani, zabagépet? - kérdezem nevetve. Mérgesen fújtat egyet, ledobja a maradékot a tányérjára. 

- És te? Az ostoba, eszetlen libát, aki nem tud semmit, de tényleg semmit az életről? Aki nem harcol senkivel? A törékeny kislányt? Akinek a szülei kinyalták a seggét, és semmit se kellett tenni azért, amit megkapott?"

 

"Egy ilyen ragyogó lányhoz nem illik, ha mezítláb járkál - utánozza Caesar hangját, maró gúnnyal. "

 

"- Ha jól emlékszem, Peterson - nyomatékosítja vezetéknevemet - te voltál az, aki nem akart barátkozni - mutat rá."

 

"Ajkai, becézgetik az enyémet, és sohasem akarom abba hagyni. Bárcsak örökké ebben a pillanatban élhetnénk!
Kis idő után, elhúzódik, és lecsukja a szemét.
- Sajnálom, Glimmer - mondja. - Nem direkt volt.
Először nem fogom fel, hogy mit akar mondani. Aztán másodszorra se, így rákérdezek.
- Az egész. A sok balhé - még mindig átkarolva tart, nem ereszti a derekamat. Kezemet vállain nyugtatom, és még mindig szemét fürkészem. - A csók. Egyiket sem szándékosan csináltam, egyszerűen ezt hozod ki belőlem.
Normál körülmények között, mindenfèle gondolkodás nélkül a fejéhez vágtam volna valami sértőt, de ez egyáltalán nem mondható normál körülménynek.
- Ezt hogy érted? - kérdezem. Az ágyhoz vezet, leültet, és kezébe fogja a kezemet. Megrázza a fejét, habozik. Keresi a megfelelő szavakat.
- Nem éreztem még ilyet, soha az előtt. Legszívesebben felgyújtanám ezt az érzést. De ő éget fel előbb engem.
Nagyot nyelek, mert sejtem hova akar kilyukadni.
- Mihez tudod hasonlítani? - kérdem. Újból megrázza a fejét.
 - Semmihez - feleli. "

 

"- Jól vagy, Peterson? - kérdezi. Igazából, nem tudom mi van. Már megint Peterson, bár most nem hallok gúnyt, a vezetéknevem kiejtése közben, inkább agódás, együttérzés vegyül bele. Próbálok bólintani, de akkor eszembe jut a hányinger, és inkább a beszéd mellett döntök.
- Meg vagyok - felesleges hazudni, és ez tűnik a legjobb megoldásnak. Bólint, és elmosolyodik. - Mennyi ideig nem voltam magamnál?
- Tizenöt perc. Talán fél óra - feleli.
- Ki volt az?
- A Hatos fiú - mondja - De megöltem. "

 

"- Amikor szivattuk egymást. Gátlások és érzelmek nélkül.

Hosszan elgondolkodik, majd végül megszólal.

- A Viadal mindenkit megváltoztat - mondja szenvtelenül. - Bármennyire is szeretnénk, sosem leszünk már ugyanazok. Vagy meghalunk, vagy pedig hazatérünk, de... De már akkor is más emberként. Felesleges a múlton - csendben marad, mintha csak a jó szót keresné - rágódni. "

 

"- Mi a baj? Annyira- elhallgatok, keresem a megfelelő szót - más vagy. Szomorú, és ez ijesztő.
Pár percig csendben ülünk.
- Nem mindegy? - kérdez vissza. Kinyújtott lábára nézek, és a combjára teszem egyik, vállára a másik kezem.
- Nem - suttogom. Nem néz rám. Megfogom az arcát, két tenyerem közé és magam felé fordítom, kényszerítve ezzel, hogy az arcomba nézzen.
- Miért? - kérdez engem ismét.
- Mert csak - mondom ki egyből, ami eszembe jut. Sóhajt egyet, és mélyen a szemembe nèz. Kezdek szégyenlőssé válni, olyan mintha belelátna a gondolataimba. Elengedem az arcát, de most ő fogja közre az enyémet, két lapát tenyerével. Ha nem akarnék ránézni, akkor se tudnék másfele pillantani.
- Szerintem, meg lényegtelen - mondja, és előredől, mire én is viszonzom közeledését. (...) Visszacsókolok, úgy, ahogy még sohasem.
Szétválunk, de nem távolodunk el egymástól egy centinèl távolabbra. Mélyen a másik szemébe nézünk, úgy érzem lelátok a lelkéig. A tiszta lelkéig, a nem Hivatásos lelkéig. Lényének azon felébe, ami nem ölésre teremtett. Vajon ő is ugyanezt látja.
Marvel szóra nyitja a száját. Eljátszom a gondolattal, hogy belefojtom egy újabb csókkal, de aztán meggondolom magam. Kíváncsi vagyok, mit akar mondani. Megfogja a kezemet. Habozik.
- Szeret - nagyot nyel - lek.
Sokkol az egész, és olyan hirtelen ér, hogy hirtelen nem tudok mit mondani, tátva marad a szám. Látva döbbentségemet, félrehúzódik.
- Igen, ez van bassza meg - szitkozódik. - Ez a kurva nagy igazság, és gyűlölöm, hogy nem tudok semmit tenni ellene. Rohadtul semmit - látom rajta, hogy még mondani akar valamit, és mondta is volna, ha nem szakítom félbe, mégpedig egy újabb csókkal.
- Sajnálom - válok el tőle. - Én nem tudom mit érzek. Nem tudom, hogy kifejezni az érzéseimet, ebben sosem voltam túl jó - kuncogok halkan lesütött szemekkel. Egyszerűen nem bírok ránézni.
- Nem tudod kimondani - jelenti ki.
- Pontosan - jelentem ki szomorúan
- Nem számít - mondja, és ott hagy. Könnyek szöknek a szemembe. Felállok, és utána szeretnék menni.
- Marvel - suttogom magam elé
- Hagyd. Nem számít - ismétli. "

 

"- Hazajuthatok. Veled -mondom magyarázatképpen. (...)

- Veled - ismétli, és újra megcsókol. Felállok,és összepakolom a cuccaimat, Marvel pedig eloltja a tüzet. "

 

"Szeretlek Glimmer Peterson!"



Marvelt igazából én mindig is Augustus Waters képére képzeltem el. Nem tudom miért, de a srác, aki játsza Gust, az sokkal, de sokkal Marvelesebb, mint a színész, aki alakítja a filmben - nyugodtan lehet kövezni. De ez nem a külseje miatt van, hanem amiatt, hogy hasonló stíllúsúra formáltam őket. Marvel Petersonnak hívja Glimmert. Augustus Hazel Grace-nek szólítja Hazelt, úgy ahogyan egyedül ő, senki más. A csípős beszólásait azonban már én adtam hozzá a karakteréhez.
Eredetileg arra játszottam, hogy maradjanak olyan kapcsoaltban, mint a történet elején (mármint, hogy ki nem állhatják egymást, de mégis élvezhető a csipkelődésük), de aztán annyi olyan kommentet kptam, hogy "Biztos, hogy össze fognak jönni", hogy magam is elkezdtem tervezni a közös jövőjüket, amit egy méregfiolával szépen el is vágok.
Akkor pontosan még nem tudtam hogyan fog meghalni, csak annyit, hogy Marvel nem éli túl az Arénát. Azt is tudtam, Glimmerért fog meghalni, mert visszavonják a szabályt. Ők pedig nem lesznek olyan okosak, mint Katniss és Peeta. Itt jött az, hogy valahogy még is ki kellett játszanom, hogy Glimmer magára haragítsa Snowt, hogyha egyszer akarok egy második - netán harmadik- évadot. Pont kapóra jött, hogy megkapták az első támogatói ajándékot.
Remélem tényleg annyira áttjött az önfeláldozása, mint amennyire szerettem volna.

Már csak pár nap, és érezik A szikra.
Sose hagyjon el benneteket a remény!

Lauren W.